Az 1840-es évek elején a Tiszáninneni Református Egyházkerület több gyülekezete erőteljesen sürgette az eredményesebb speciális tanítóképzés megindítását, tanítóképző állítását. Ennek megfelelően 1843-tól sajátos szakirányú pedagógiai felkészítéssel került sor a tanítóképzésre. 1851-től az egyházkerület újabb intézkedéseket tett a főiskolai pedagógiai intézet kialakítására. S a legszükségesebb anyagi feltételek előteremtése, az intézet tartalmi munkájának és szervezeti kereteinek kidolgozása után 1857-ben indította meg munkáját a főiskola keretében, annak egyik intézeti ágaként az önálló tanítóképző.


Az 1868. évi XXXVIII. Törvény, a népoktatási alaptörvény végrehajtása jelentős változást hozott a pataki tanítóképző életében. A kultuszkormányzat hazánknak ezen a vidékén is akart létesíteni állami tanítóképzőt.

Az egyházkerület ennek megvalósításához azzal járult hozzá, hogy a már jól működő képzőjét 1869-ben a következő feltételekkel átadta az államnak:
1. Az Állam a képzőt mindhárom osztályban még 1869-ben megnyitja.
2. A pataki tanítóképzőben a tanítás nyelve mindig magyar legyen.
3. Ha az állam a képzőt Sárospatakon megszüntetné, vagy megszűnne annak magyar nyelvű és felekezet nélküli jellege, az egyházkerület a tulajdonjogot visszaválthatja, s felekezeti képzőt állíthat fel.

A képzés 1882-ig három, 1882-től négy, majd 1924-től öt éves volt. Az intézet működése a jelenlegi épület ó-szárnyában indult. A tanítóképzés fejlődésével, a tanulók létszámának növekedésével szükségessé vált az épület bővítése, illetve a tanulók elhelyezésére internátus építése. 1913 őszén a tanítás már az új épületben indult meg. S azóta ebben az épületben folyik a pataki tanítóképzés. A díszes épület már külsejével is felhívja magára a figyelmet. Lechner Jenő és Varga László műépítészek terve alapján, felső-magyarországi reneszánsz stílusban épült. Az I. világháború után a tanítóképző életében változás következett be. A trianoni békediktátum a pataki főiskolát is súlyosan érintette: Az ország peremvidékére került, s vonzáskörzetének jelentős részét elvesztette. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a jelentkező tanulók létszámának csökkenése miatt a jogakadémia 1923-ban megszüntette működését. A közoktatási kormányzat elismerve a történelmi egyházak nemzeti művelődési szerepét, szolgálatát, igyekezett kárpótolni a Tiszáninneni Református Egyházkerületet a jogakadémia elvesztéséért, s ezért 1929-ben visszaadta az egyháznak a tanítóképzőt. S az állam és az egyházkerület összefogásával az 1930-as években a képzésben újabb szervezeti változtatás történt. A líceumi törvény kéttagozatú tanítóképzést rendelt el: a négyosztályos, s érettségivel záruló líceum elvégzése után kétéves tanítóképző akadémián szerezhető tanítói oklevél. Az új rendszer bevezetése megtörtént, de a tanítóképző akadémia kiépítésére a háborús viszonyok miatt már nem kerülhetett sor. Így a tanítók képzése 1938-tól a líceum I-III. osztályának, s a tanítóképző IV-V. osztályának elvégzésével történt. Ez a megoldás az ötosztályos középfokú tanítóképzőhöz viszonyítva lényegesebb változást nem jelentett.


További szervezeti változtatás történt 1950-ben. Ettől kezdve négy osztályos tanítóképzőben, mely érettségivel zárul, s egy éves külső iskolai gyakorlattal történik a képzés. 1959-ben a törvény megszüntette a középiskolai képzést, nagymértékben csökkentette a képzők számát, s a megmaradt 10 képzőt, köztük a patakit is, felsőfokú tanítóképző intézetté fejlesztette.

Az intézet életében továbbfejlődést jelentett az, hogy 1976-ban főiskolai rangot kapott. A tanítóképzés 1995-től négyéves, s nemcsak az általános iskola 1-4. osztályának nevelésére, tanítására készíti fel a jelölteket, hanem az 5-6. osztályosok egy-egy műveltségi blokkjának a tanítására is.


Az intézményben 1971-től - a nagymérvű óvónő-hiány csökkentésére - kétéves felsőfokú óvónőképzés, 1988-tól hároméves óvodapedagógus képzés is folyik.

A pataki iskolának sok kiváló, országos nevű tanára volt. Ezek egyike Comenius, aki 1650-1654. között volt a kollégium tanulmányi vezetője. Korszerűsítő munkásságával "nagyfényűvé", belül fénnyel teljessé, kívül a fényt messze szóróvá igyekezett fejleszteni az iskolát. Minta-intézetet akart, mely jól szervezett munkájával, képzésével már iskoláknak is példát ad a nevelés-tanítás eredményes végzésére. Szolgálatával, használni akarásával nagymértékben segítette az ország közművelődését.

Munkásságának, eszméinek, tankönyveinek, évszázadokon át érezhető hatását értékelve, elismerve viseli nevét 1957-1959-ben a középfokú képző, majd 1976-tól a főiskola, 2000-től a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara, 2013-tól az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kara, 2016-tól az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa.


Az intézmény nagy ívű beruházásai (informatikai park megújítása, korszerű fűtési rendszer kialakítása, kollégiumi fejlesztések stb.) mellett a humánerőforrás bővítésére, valamint képzésfejlesztésre is sor került.

Campusunk hallgatói az óvodapedagógus, csecsemő- és kisgyermeknevelő, tanító és gyógypedagógus (pszichopedagógia szakirány) alapképzési szakokon (BA) országosan elismert eredményeink által megalapozott, gyakorlatorientált képzésekre számíthatnak. A világörökségként számon tartott Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék, kultúrtáj adottságaira építve indítottuk be a szőlész-borász mérnök alapszakot, a regionális igényeknek megfelelve pedig a programtervező informatikus alapszakot. Népszerű felsőoktatási szakképzéseink – programtervező informatikus {fejlesztő}; turizmus-vendéglátás {turizmus}; szőlész-borász – elvégzése által az érettségi vizsgát követően olyan szakképzettség birtokába juthatnak hallgatóink, amely lehetővé teszi számukra a szakirányú munkavállalást.

Pedagógus végzettséggel rendelkezők számára ajánljuk szakirányú továbbképzéseinket (gyakorlatvezető mentortanár; közoktatási vezető és pedagógus-szakvizsga).

< Vissza